David A. Kessler, MD - Muszáj annyit enni?

2014. február 8., szombat · Posted in


Megígértem nektek, hogy részletesen be fogom mutatni ezt a könyvet. Most eljött ennek is az ideje.

Sajnos az elhízás ijesztő méreteket ölt. Egyre több a túlsúlyos ember és az ebből következő betegség. Gondolom ezzen nem mondtam semmi újat. Van, aki beismeri és tesz ellene, van, aki elvicceli, inkább homokba dugja a fejét és van, aki tenne, de hát ... most nincs idő, majd hétfőtől, elsejétől stb. Szülőknek pedig tényleg nem mindegy, hogy milyen példát mutatnak a gyerekeiknek.

Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy egyesek miért esznek sokkal többet a kelletténél, hogy létezik az, hogy egyes emberek képesek kienni  hűtőt, vagy nem képesek ellenállni a kísértésnek. Ezért szereztem meg ezt a könyvet, reméltem, hogy kérdéseimre választ kapok.  A könyv teljes mértékben megválaszolta kérdéseimet. Most már tisztán látom mi miért van, sőt, nem csak az evéssel kapcsolatos kérdéseimre kaptam választ, hanem a függőségről is majdnem teljes képet tudok most összeállítani.

Csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik ilyen gondokkal küszködnek és tényleg változtatni akarnak. Sokan kezdenek el diétázni és egész életükön keresztül egyik diéta követi a másikat, közben jojóznak a kilók le és fel. Ez egy nagy hiba.  Mára már tudni kell, hogy nem diétázni kell, hanem életmódot változtatni, amibe beletartozik a tudatos, egészséges étkezés és a sport. 

A könyv címét olvasva már adódik is a válasz: Nem! Nem muszáj annyit enni, ezt mindenki tudja, még az is, aki nem őszinte se a környezetéhez, se magához. Nem muszáj annyit enni, nem azért eszünk sokat, mert éhesek vagyunk. 

De akkor mégis miért? Sajnos a válasz nem egyszavas, mint látjátok, egy egész könyvrevaló anyag szolgál válaszul a kérdésre.

Olvass tovább!


A könyv öt nagy fejezetre van osztva:

1.  Cukor, zsír, só - Első látásra az ember rögtön azt válaszolná, szinte reflexszerűen és meggyőzödve az igazáról, hogy: "Én ezekből nem fogyasztok sokat". De vajon tudjuk, hogy miből mennyit fogyasztunk? Vagy egyáltalán akarjuk-e tudni az igazságot?  Idézek pár részt ebből a fejezetből, de kérlek a teljesség igényessége nélkül olvassátok, mert nem lehet pár sorban visszadni egy egész fejezetet.

"... az élelmiszeripar olyan ételeket készít, amelyek "három ponton is hatnak". A cukor, a zsír és a só ellenállhatatlanná teszi az ételt. Kéjesen vonzóvá. Ezek növelik az étel élvezeti értékét. 
- Kifejezetten úgy tervezik az ételeket, hogy minél több élvezetet váltsanak ki? - kérdeztem?
- Hát persze! - Válaszolta pillanatnyi gondolkodás nélkül. (egy éleélmiszeriparban dolgozó szakember, aki kérte, hogy cége védelmében kiléte maradjon homályban) - Igyekszünk az összetételbe a lehető legtöbbet becsempészni ebből a tényezőből. (38 oldal)
"Megkértem az élelmiszer-tanácsadót, mondja el mit tartalmaznak valójában a gyakran látogatott éttermek tipikus ételei.

Sült krumplihéj: a krumplit kikaparják, a héját olajban megsütik, ami már meglehetősen nagy felület a zsírfelvételhez. Ehhez adják hozzá a szalonnadarabokből, tejfölből és sajtból álló keveréket. Az eredmény négyszeres zsírréteg, jól megsőzva. 
A sajtos sült krumplit így írta le: "Végy egy magas zsírtartalmú ételt, és rakj rá még zsírt." Az alap, vagyis a krumpli egyszerű szénhidrát, amelyet a test gyorsan lebont cukorra. Amikor megsütik azolajban, és megszórják sajttal, a végén ezt esszük: zsíron, illetve cukron sót, azon zsírt, azon zsírra rétegezett zsírt. 
A sült csirkeszárny a csirke zsíros része, amelyet olajban megsütnek, majd erősen sózott, krémes vagy édes mártással tálalják. Általában elősütik a gyárban, azután újra megsütik az étteremben, ami tehát kétszeres zsírréteget jelent. Vagyis zsír plusz zsír plusz zsír plusz só plusz cukor. 
A spenótmártogatós valójában félrevezető néz, hiszen a spenót legföljebb csak a szín meg a vonzerő kedvéért szerepel benne; a fő tartalmat egy magas zsír- és sótartalmú tejtermék szolgáltatja. Finom, sós-zsíros étel. 
Az omlós csirke nevű ételben sokkal több a tészta és az olaj, mint a csirke. A zsiradékhoz ráadásul még sót és cukrot is adnak. 
A Starbucks fehér csokis mokkafrappucinója nem egyéb, mint kávéban oldott cukor, zsiradék és só. A tejszínhab opcionális ...
A hagymavirág nevű, nagyon népszerű fogás - az Outback Steakhouse saját fejlesztésű étele - szintén nagy felületet kínál a zsír felszívására. Tésztába forgatva sütik, öntetet adnak hozzá; az ízét gyakorlatilag a só, a zsír és a cukor adja. " (39 oldal)
Ezek a példák az éttermi és a félkész, előre csomagolt ételekre vonatkoznak inkább, de sajnos nem ritka az ilyen otthoni étkezés sem.

Ezért erre a blogomra írom a könyvajánlót, mert gasztrobloggerként nekünk is részünk van abban, hogy  milyen példát mutatunk másoknak.  Aki konyhát vezet, az felelősséggel tartozik azért amit elkészít. Anyagi gondok miatt nem mindig sikerül a legjobb és a legegészségesebb étkeket elkészíteni, de azért törekedjünk amennyire lehet.

Fáj a szívem, amikor ilyeneket látok: "rántott patiszon, rántott cukkini, rántott karalábé, rántott tök, rántott zeller, rátott kelkáposzta, rántott karfiol, rántott hagymakarika" és társai. Ilyen ételek fogyasztásakor is a zsírt esszük, ugyanis a zölség vitamintartalma nagy mértékben károsodik, nem beszélve arról, hogy mennyi fölösleges zsírt viszünk be vele. Kár a zöldséget olajban sütéssel tönkretenni. És ez csak egy példa a sok közül. Nyíltan nem beszélhetek róla, egyrészt, mert nem rám tartozik, másrészt meg nem szeretnék megsérteni senkit.

2.  Az élelmiszeripar - A könyv az Egyesült Államokban íródott és a kutatásokat is ott végezték el, tehát inkább az amerikai élelmiszeriparra érvényes, de mi sem állunk messze tőle. Gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az élelmiszeriparnak elsődleges célja a minél nagyobb profit megteremtése, minél rövidebb idő alatt. A vásárló egészsége csak annyiban érdekli, hogy a termék ne tartalmazzon törvény által tiltott anyagokat.

"élvezet = érzéki ingerek + kalória" - Ez így első látásra elég furának tünhet, de ha elolvasod ezt a fejezetet, megtudod, hogy egy egész ipar dolgozik azon, hogy a fogyasztó számára ellenállhatatlan termékeket állítson elő, amelyek fogyasztása érzéki ingerekre hat, így élvezethez vezet. Ennek következménye az, amivel a következő fejezet foglalkozik: kialakul a kondicionált túlevés.

3. Kialakul a kondicionált túlevés - Ez egy nagyon érdekes fejezet. Itt kapunk magyarázatott arra, hogy miért eszünk sokkal többet, miért eszünk akkor is, ha nem vagyunk éhesek és mit jelent egyeseknek az étel. Erről nem mondanék többet, ezt el kell olvasni. Tudományos kutatások, csoportok megfigyelése, emberi viselkedés tanulmányozása alapján íródott a könyv. Ezek után már csak a felismerés marad, az önvizsgálat.

4. A kezelés elmélete - Talán ez a legértékesebb része a könyvnek, de kizárólag úgy, hogy a többi részt is elolvasod. Én még mindig azt mondom, hogy a fogyást nem azzak kell kezdeni, hogy lecsökkentem az ételadagot, hanem azzal, hogy előbb bevallom saját magamnak, hogy túlsúlyos vagyok (vagy elindultam az elhízás útján), utána pedig elgondolkozom azon, hogy  miért eszek annyit. Ha megvan a MIÉRT-re a kérdés, akkor a HOGYAN már sokkal könnyebb. Ha nincs meg a válasz, akkor mehet az örökös fogyókúra, a le s felugró kilók, az örökös hazudozás, a fogadalomtétel évről évre, a bűntudat stb. Fejben kell rendberakni a dolgokat, csak akkor sikerülhet.

5. Ételelvonó kúra - Ez is egy nagyon hasznos fejezet. Az elvonó nem az éhezésre vonatkozik, nem kell megijedni. Arról szól, hogy hogyan szokjunk le az eddigi szokásainkról, amik a túlevéshez vezettek.

"Evési szokásaink megváltoztatásához meg kell figyelnünk, milyen a viszonyunk az ételhez, össze kell állítanunk egy tervet, amelyet követünk, és fel kell ismernünk, hogy csak lassan és nem kevés vesződség árán jutunk majd előre." (237 oldal) 

6. Vége a túltáplálkozásnak

Ezt a könyvet érdemes elolvasni!

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
martinelli. Üzemeltető: Blogger.