Az úgy volt, hogy palacsintát szerettem volna sütni. Gondoltam feltalálom a spanyolviaszt. Zabpelyhes palacsintát szerettem volna, összekészítettem az alapanyagokat egy recept szerint, ahol azt írta, hogy ha nem daráljuk le a zabpelyhet, úgy is jó.
Ez volt a recept: 10 dkg zabpehely, 5 dkg tk liszt,
2 db tojás,
1 teáskanál sütőpor,
2 ek olívaolaj,
1 csipet só,
2 dl víz.
Jó darabos masszát kaptam, de hagytam állni 1 órát, hogy a zabpehely szívja magába a nedvet és puhuljon meg. Megsütöttem belőle két evőkanálnyit, de gyakorlatilag egy törékeny maszlag lett, és ehetetlen. Megmérgelődtem és betettem a többit a hűtőbe.
A következő gondolatom az volt, hogy kidobom az egészet. Aludtam rá egyet, aztán eszembe jutott, hogy akár ki is javíthatnám és meg is süthetném. Itt kezdődött a kihívás, mégpedig az, hogy mit tegyek bele ahhoz, hogy jó legyen.
Így legjobb belátásom szerint beletettem még kb. 10 dkg zabpelyhet (azért kb, mert csak úgy szórtam bele, amíg láttam, hogy felveszi a nedvet), 20 dkg cukrot, 10 dkg darabos diót, mégy 1 teáskanál sütőport, és 5 dkg margarint. Jól összedolgoztam, majd kekszet sütöttem belőle.
A formája nem valami szép, de nagyon finom :)
Így legjobb belátásom szerint beletettem még kb. 10 dkg zabpelyhet (azért kb, mert csak úgy szórtam bele, amíg láttam, hogy felveszi a nedvet), 20 dkg cukrot, 10 dkg darabos diót, mégy 1 teáskanál sütőport, és 5 dkg margarint. Jól összedolgoztam, majd kekszet sütöttem belőle.
A formája nem valami szép, de nagyon finom :)
.JPG)
